Riczuné Kiss Georgina Orsolya lelkipásztor

Riczuné Kiss Georgina Orsolya lelkipásztor

1982-ben születtem Budapesten, gyermekkoromat Érden töltöttem szüleimmel és két testvéremmel. A lelkészi pálya iránti érdeklődés már nagyon korán ott volt bennem, egészen fiatal, 5-6 éves koromtól kezdve tudatosan készültem rá, és az életem célját láttam benne, amiért kezdetben sokan néztek furcsán rám a kortársaim közül. Hosszú idő telt el azóta, és időközben sokféle változáson, krízisen kellett átmennie annak a képnek, amely bennem gyermekként a lelkészi hivatásról élt, s ez az út nem volt zökkenőmentes. Mégis hiszem, hogy mindez abban segített, hogy a jelenlegi elhívásom egy kisgyermek ábrándozásainál sokkal biztosabb alapokon nyugodjon.

 Középiskolai tanulmányaimat 1994-ben kezdtem Kecskeméten a református gimnázium hatosztályos tagozatában, ahol 2000-ben tettem érettségi vizsgát. Ezeknek az éveimnek fontos élménye volt az iskolai kórus illetve a nyári kántorképző tanfolyamok, ahol a kóruséneklést és az egyházi zene tradicionális formáit megismertem és igazán megszerettem. Érettségi után felvételt nyertem a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára, lelkész szakra, az ötödév elvégzése után pedig egy évet töltöttem az Atlanta közelében található Columbia Theological Seminary ösztöndíjas diákjaként. Ez az év nagyon fontos, meghatározó élménye lett az életemnek, sokat formált a gondolkodásmódomon, sokat tanított Isten feltétel nélküli szeretetéről és a keresztyén szabadságról.

Az ösztöndíjas év után hatodéves gyakorlatra kerültem a Budapest-Gazdagréti Református Egyházközségbe. A rengeteg gyakorlati, gyülekezeti életre vonatkozó tapasztalat mellett igazi közösséget, lelki családot is kaptam itt, és a hitem is sokat formálódott, tisztult, érett az itt töltött idő alatt. Sok tekintetben váltam nyitottabbá, elfogadóbbá az új elképzelések, formák iránt, többek között az egyházi zene terén is. Ezért a táguló perspektíváért is hálás vagyok, nagy értéknek tekintem, és igyekszem azzal helyesen, Krisztushoz méltó módon élni a szolgálatom során.

A hatodév elvégzése után továbbra is a gazdagréti gyülekezet szolgáló tagja maradtam, miközben 2007 őszén a Károli Egyetem doktori képzésében, 2008 őszén pedig ezzel párhuzamosan a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének lelkigondozói képzésén kezdtem tanulni. Doktoriskolai tanulmányaimat 2010 nyarán fejeztem be, hátra van még azonban disszertációm megírása, melynek témája a református úrvacsorai gyakorlatunk lelkigondozói megközelítése, a bűntudat, hálaadás és közösség szerepének megjelenését vizsgálva. A lelkigondozói képzést előreláthatólag 2011 júniusában fejezem be, ahol ifjúsági- és sport lelkigondozói képesítést szerzek majd.

Nagykőrösön 2010. szeptember elseje óta szolgálok intézeti lelkészként, feladatom a középiskolába járó diákok megszólítása, hittanoktatás, kapcsolatépítés, a gyülekezetbe való hívogatás. Fontosnak tartom, hogy Isten jóságának és emberszeretetének örömhírét vigyem szavaimmal és viszonyulásommal is azok közé, akik a vallást, hitet, egyházat, templomot eddig esetleg csak hírből ismerték, mert úgy gondolom, hogy egyedül Isten jóságának felismerése vezetheti el a mai embert is az igazi megtérésre. Vallom, hogy az Egyház Urának szava van a mai kor emberéhez is, és nekünk, akik megismertük Őt, felelősségünk, hogy képviseljük: az Egyház elsősorban nem kulturális, történelmi vagy hagyományőrző intézmény, hanem Isten kiválasztott népe, élő, Istent dicsőítő és egymás terheit hordozó közösség.