Gyerekkoromat Szeghalmon, a Békés megyei kisvárosban töltöttem. 1992-ben Debrecenbe kerültem, ahol a Református Gimnáziumban tanultam és érettségiztem 1996-ban. Középiskolai éveim alatt megtapasztalhattam, hogy mi a szeretet és az őszinte barátság. 1996-ban felvételt nyertem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola történelem–művelődésszervező szakára, ahol 2000-ben kaptam meg a diplomámat. 1997-ben felvételt nyertem a Debreceni Református Hittudományi Egyetem kihelyezett szegedi vallástanári szakára, itt 2001-ben végeztem, mint református vallástanár. 2000-ben jelentkeztem a Szegedi Egyetem történelem-kiegészítő szakára, amelyet 2002-ben sikeresen befejeztem.

Hálával tartozom Istennek, hogy átsegített az akadályokon és boldog diákévekkel ajándékozott meg.

Gyerekkorom óta tanár szerettem volna lenni, már ekkor figyeltem a tanáraimat, hogy milyen pedagógusnak lenni, példa volt számomra a keresztanyukám. Tanáraimtól megtanultam, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint a kedvesség és egy fél mosoly. Szüleimtől és a nagymamámtól pedig azt tanultam, hogy legfontosabb az életben a hit, a remény és a SZERETET.

Egyetemi tanulmányaim után a 2002/ 2003-as tanévet Tiszakeszin, egy református általános iskolában töltöttem, ahol a kezdeti lépéseket sajátítottam el a pedagógusi pályámon.

Sokan azt mondják, hogy csodák nincsenek, pedig vannak. Isten csodát tett, amikor 2003-ban állást kaptam a nagykőrösi Arany János Református Gimnáziumban, ahol történelmet és református hittant tanítok. Minden este hálát adok Istennek, hogy itt taníthatok, ebben az iskolában. Csodálatos embereket ismerhettem meg, akik nagyon sokat segítenek, és sok szeretet kapok tőlük. A gyerekek is nagyon aranyosak, úgy érzem sikerült megtalálni a kulcsot a szívükhöz.

Úgy érzem Isten jó helyre vezérelt, boldog vagyok itt, és mindent megteszek, hogy jó pedagógus váljék belőlem.