Áldás békesség. A nevem Sípos Péter István. Amikor bemutatkozáskor kimondom a nevem vannak akik elgondolkodnak, aztán vagy rémült, esetleg felcsillanó tekintettel megkérdezik: „az a Sipos”? A válasz pedig: igen. Ugyanis a nagyobb családom sok lelkésszel büszkélkedhet, akik sok mindennel felhívják magukra a figyelmet. Az egyik ilyen jellegzetesség a keresztnevekben mutatkozik meg. Édesapám Sipos Kund Kötöny, értelem szerűen református lelkész. Nyíregyházán munkálkodott az utóbbi időkben, de most már nyugdíjas éveit élvezi. A lelkészgyerekeket sokszor viccesen a hátrányos helyzetű kategóriába szokták bizonyos körökben sorolni, aminek van azért némi létjogosultsága. Hasonlóan a tanárgyermekek sorsához. Ezt úgy lehet tovább fokozni, hogy ha valakinek a szülei közül az egyik lelkész, a másik pedig tanár. No ezt a helyzetet ismerem, ugyanis édesanyám Szőke Terézia, matematika-ének szakos tanár. Jó ideig a Nyíregyházi Jókai Mór Református Általános Iskola igazgatónője volt, nemrég vonult nyugdíjba. Két nővérem határozta még meg a gyermekkoromat, Katalin és Melinda a becsületes nevük. Katalin állatorvosi hivatást választott, ami sok izgalmas történetet rejt magában, Melinda pedig angol tanár, valamint humánerőforrás menedzser.

Tanulmányaim kapcsán is sok mesélnivalóm lehetne, hiszen Ramocsaházán kezdtem álátalános iskolai tanulmányaimat, ahonnan Nyíregyházára költöztünk 10 éves koromban. Nyíregyházán zenei tagozatú iskolában folytattam a tanulást. Ezután testnevelés szakra jártam középiskolában, ahonnan –viccesen megfogalmazva- „magától értetődött”, hogy Budapesten tanuljak vegyészetet az ELTE-n. Mindezt két évig műveltem, ezután döntöttem úgy, hogy jelentkezem teológiára. Debrecenben tanultam lelkésznek. Itt találkoztam és ismerkedtem meg jelenlegi feleségemmel, Síposné Csomós Lídiával, akivel jó párost alkottunk az egyetemi élet nehézségeinek leküzdésében és azóta is vállt válnak vetve harcoljuk a hit nemes harcát. Házasságunkat az ÚR sok mindennel megáldotta, de legnagyobb kincsnek gyermekeinket teküntjük, akiket szintén Lídiának és Péternek hívnak.

Életemnek meghatározó élménye volt mindemellett, hogy egy évig voltam ösztöndíjon az Egyesült Királyságban, Belfast városában, ahol gyakorlati teológiával foglalkoztam.

Lelkésszé szentelésem után a Nyíregyháza Városi Gyülekezetben kezdhettem meg szolgálatomat a feleségemmel együtt, ami még nem jelentette tanulmányaim végét. Nem csak a „jó pap holtig tanul” közmondásra lehet itt gondolni, hanem a gyülekezeti szolgálat mellett még levelező tagozaton elvégeztük mindketten a hittanár-nevelő szakot a debreceni teológián.

Mindeközben az Örökkévaló érdekesen egyengette az utunkat, amely Nagykőrösre vezetett, és Istennek hála most itt lehetünk, és sűrűn imádkozunk, hogy szolgálatunk és munkánk ennek a közösségnek az épülésére és Isten dicsőségére történjen.