Gyülekezetünk kórusa 2006 adventjében meghívást kapott az ausztriai Köpcsénybe, december 16-ra. A meghívásra városunk Arany János Múzeuma igazgatójának, dr. Novák László Ferencnek fejfakiállítása adott „okot”. (Az igazgató úrnak 2004-ben jelent meg „Fejfa monográfia” c könyve, amely a kiállítás alapjául szolgált.)
A kiállítás létrejöttében és a kórus fellépésében nagy segítséget jelentett dr. Németh Balázs református esperes úr, aki Bécsben él, a bécsi református egyház nyugalmazott lelkésze, s egyben néprajzkutató is. Dr. Németh Balázs Nagykőrös szülötte, kötődése a városhoz a mai napig igen erős, hiszen testvéréhez, Németh Erzsébethez (Pöszikéhez) ő is és a családtagok is sűrűn ellátogatnak. Németh Pöszike egyházunk és a kórus köztiszteletben álló tagja, szintén sokat munkálkodik a nagykőrösi kapcsolatok szélesebb ápolásán.
A fejfakiállításnak „Grabhölzer in Ungarn” címmel a Köpcsényi Néprajzi Múzeum adott otthont. A múzeum épülete egy szép barokk kastély, amely az 1700-as években épült az Eszterházy család részére, később a Batthyány-Strattmann család birtokolta. (Batthyány–Strattmann László, a „szegények orvosa”-ként vált ismertté, a katolikus egyház néhány éve boldoggá avatta.)
A kiállítás megnyitója a kastély egyik szép barokk termében volt, melynek berendezése is és akusztikája is inspirálólag hatott a kóruséneklésre. Dr. Dávid István úgy állította össze a műsort, hogy illeszkedjen az advent és a kiállítás hangulatához. Régi református énekekből és zsoltárokból állt a műsor, amelyek egyben a fejfák és a református hitvilág összekapcsolódását is hangsúlyozták.
Köpcsény – kórusunk a barokk teremben énekel
A vendégeket Dr. Margot Schindler múzeumigazgató üdvözölte, a megnyitót Dr. Fónagy Zoltán a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója mondta. Magát a kiállítást - élénk érdeklődés mellett - dr. Novák László mutatta be, végigvezetve a közönséget a múzeumi termeken a gyönyörűen kiállított képek és fejfák között. A műsor fogadással zárult, ahol vendéglátóink finom, meleg gulyáslevessel kínáltak bennünket, amelyet jóízűen fogyasztott mindenki.
A kórus az éjszakát Mosonmagyaróváron töltötte az Agráregyetem kollégiumához tartozó Gazda Hotel kényelmes szobáiban. A szállás előzetes lefoglalásban segítségünkre volt a város református lelkésznője és az alpolgármester is. Az este énektanulással és jó beszélgetésekkel telt. Kedves epizódja volt az estének, hogy egy, a református egyházhoz közel álló csoport karácsonyi ünnepségét tartotta a szálloda halljában. Mikor tudomást szereztek róla, hogy itt egy református kórus is megszállt, annyi süteményt küldtek fel a szobákba, hogy bőven jutott belőle a hazafelé útra is.
Másnap, vasárnap, dec. 17-én a mosonmagyaróvári református templomban énekeltünk az Istentisztelet keretében. (A város kedves, szép, faragásokkal díszített református temploma a két városrész, Moson és Magyaróvár egyesülésének nyitányaként 1939-ben épült az erdélyi fatemplomok stílusában, tervezője Szeghalmi Bálint.)
A mosonmagyaróvári templomban istentisztelet után
A gyülekezet fiatal lelkésznője, Csáfordy Julianna elmondta, hogy ezen az erősen katolikus vidéken mindössze 300 lelket számlál a református közösség, ebből kb. 100 fő a szórványban él. A gyülekezeti tagok az Istentiszteleten testvéri szeretettel és örömmel fogadtak bennünket, ahogyan fogalmazták: felüdülés volt számukra református kórusműveket és zsoltárokat hallgatni. Mosonmagyaróvár történelme igen gazdag. Már a rómaiak idején Őrhely volt, az államalapítás után ispánsági székhely, a török időkben végvár, a középkorban virágzó céhes ipar színhelye. A várépület ma is az Agráregyetem része, amelyet Gazdasági Akadémia néven, Európában elsőként, 1818-ban Albert Kázmér, Krisztina hercegnő férje alapított. A közelmúlt történelmének súlyos öröksége az 1956. október 26-i mosonmagyaróvári sortűz, amelyben 100-nál több ártatlan ember vesztette életét. Az áldozatok emlékére a sortűz színhelyén, ama laktanyánál, amelynek ablakából lőtték a fegyvertelen civileket, a városiak egy emlékparkot hoztak létre. Az itt felállított emlékmű és megannyi kereszt (az áldozatok neveivel) emlékeztetik az utókort a tragédiára. Kórusunk tagjai kegyelettel hajtottak fejet az áldozatok emléke előtt, együtt énekelve a Himnuszt.
Az '56-os mosonmagyaróvári sortűz helyén létesített emlékmű
