Templomtornyunk 100 éves!

Az 5-re, 6-ra, 7-re végződő évek nekünk, nagykőrösi reformátusoknak mindig kedves évfordulókat tartogatnak. A 460 éves gyülekezet 450 éves iskoláját, 150 éves orgonáját, 130 éves templomi belső elrendezését, bútorzatát és 100 éves templomtornyát ünnepli. Sudár templomtornyunk árulkodik egyrészről az ősök hitéről és odaszánásáról, másrészről a nagykőrösi ember otthonérzésének és összetartozásának feltételen jele, kifejeződése. Bármelyik irányból érkezünk is a városba, legelőször a református templom tornyát pillanthatjuk meg, amely egészen az utóbbi évekig a Magyar Televízió hivatalos Himnuszának képanyagában is helyet kapott. Talán kevesen tudják azonban, hogy a jelenlegi toronyszerkezet és látvány valójában „csak” 100 esztendős.

A jelentős 18-19. századi átépítések tulajdonképpen nem érintették a középkori (16. század) alapra és falrészletre (főbejárat) épített tornyot, amely 1758-ban kapta a másfél évszázadig meglévő „új” toronysisakját.

Miért is kellett 1906-1907-ben átépíteni és megmagasítani a templomtornyot?

1887. július 10-én a városi tanács azt kéri, hogy az egyház járuljon hozzá a tűzjelző szolgálat templomtoronyba történő áthelyezéséhez. A városi tűzjelző szolgálat először az 1670-ben épített, majd 1752-ben átépített korábbi strázsatoronyban őrködött, majd 1811-ben a városháza őrtornyába helyzeték át, ugyanis az egyre magasabb, monumentálisabb városi épületek miatt szolgálatukat nem tudták kellő biztonsággal teljesíteni.

A református templom tornyát azonban át kell alakítani, hogy az új feladatnak eleget lehessen tenni. A toronysisak visszavésésével a párkányra vasrácsból körbe mellvédet készítettek, valamint a toronyfalhoz vasgerendákkal erősített őrszobát alakítottak ki, ahonnan a kerengőre lépcsőn lehetett feljutni. Az átalakítás 1890-re készült el. Ezt az állapotot a fennmaradt városi képeslapokon, valamint az eredeti tervrajzon lehet nyomon követni, amit a Levéltárban őriznek a mai napig.

A torony árbocfája azonban időközben elhajlott, a sisak megrongálódott, így az egyházközség fiatal, újonnan megválasztott, kőrösi származású lelkészében, Patonay Dezsőben és Dr. Kökény Dezső főgondnokban a torony újjáépítésének gondolata ébredt fel. A presbitérium mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy a korábbi hagyma alakú toronysisak formáját az új torony tartsa meg. Az ötletek, tervek megfogalmazása után tervpályázatot írtak ki, majd a Nagykőrösi Hírlap 1906. január 7-i számában közlik, hogy a pályázatot visszavonják, erről az addigi hetven érdeklődő szakembert értesítik. A második felhívásra az újonnan megfogalmazott elvek alapján 31 pályamű érkezett, ezeket a húsvéti szünidőben a tanítóképezde dísztermében állították ki. Közben 1906. április 7-i keltezéssel az egyházközség elnöksége értesíti a városi tanácsot, hogy „a pályázatok elbirálásánál a stylszerűségen kívül legelső sorban azon szempontok fognak figyelembe vétetni, - hogy a kiépítendő torony a tüzörségi szolgálat végzésére alkalmas legyen”, ezért kérik, hogy – a fennálló érdekre tekintettel – a város a bírálóbizottságba tagokat küldjön. A városi delegáltak névsorát ismerjük: Jeney Ernő városi mérnök, Szentpétery Károly, Sánta Béla, Szalay Lajos, Biczó Kálmán tanácsnokok, valamint Tóth Lajos tűzoltósági főparancsnok.

A toronyépítésről az akkor már virágzó helyi újságírás részletesen tájékoztatta a polgárokat, nem csupán a közérdek, hanem az építkezés egyedisége, különlegessége, nagysága is fokozta a fiatal XX. század nagykőrösi lakosainak érdeklődését – hiszen toronyépítésre nem minden generáció életében kerül sor! Jelen írásunkban az eseményeket a Levéltár vonatkozó gazdag háttéranyagának feldolgozásával mutatjuk be.

A bizottság 1906. április 18-án bírálta el bizottság a beérkezett pályaműveket, a 18. számú, Foerk Ernő és Sándy Gyula által készített „Kakas” jeligéjű terv kapta az 500 koronával jutalmazott első helyezést. Az egyháztanács a döntésről április 24-én értesítette a városi képviselőtestületet. „Mind művészi becsénél, mind gyakorlati kivihetésénél fogva a Foerk és Sándy budapesti építész tanárok által készített pályaterv nyerte meg a biráló bizottság tetszését s a szükséges módosítások megtételével fogadtatott el egyháztanácsunk által – Úgy a pályázat kiirásánál, mint a pályatervek birálatánál sohasem tévesztettük szemünk elöl azon körülményt, hogy e toronyban az egész városra kiterjedő tűz örség a lehető legsikeresebben megvalósítható legyen. Nemcsak a körüljáró szolgál kizárólag erre a czélra, de hogy a tornyunk körül levő s jövőben építendö emeletes házak a tűzörségi szolgálatot ne akadályozzák, magának a toronyfalnak is 4 méterrel leendő magasítása elhatároztatott.” Egyúttal nyomatékosan felhívják a városi elöljárók figyelmét, hogy az egyház az újjáépítéssel a város hasznát szolgálja, ezért 15 ezer korona hozzájárulást kérnek. A városi tanács május 9-i ülésén kifejezi egyetértését a megfogalmazott igénnyel és céllal, a városi képviselőtestület elé terjeszti a kérelmet, hogy az 10 ezer koronával támogassa az építkezést. A képviselőtestület 1906. június 23-án „a kérelmezett 15.000 koronát, mint méltányos és megfelelő összeget, névszerinti szavazással megadni egyhangúlag elhatározza és felhivja a városi tanácsot, - hogy annak fedezete iránt a legközelebbi képviselőtestületi közgyűlés elé javaslatot terjesszen be”. Póka Károly polgármester a városi főjegyzővel együtt július 11-i levelében tájékoztatja a képviselőtestületet, hogy a megszavazott összeg „a fogyasztási adó bevételi többletéből” fedezhető, ezt augusztus 8-i ülésén a testület elfogadja, és jóváhagyás végett a vármegyei törvényhatóság elé terjeszti. 1907. január 10-én az alispán az esetleges fellebbezésekről kér tájékoztatást, a polgármester január 28-án válaszol, hogy fellebbezés nem érkezett. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Budapesten, 1907. április 8-án (tehát éppen egy esztendővel a pályatervek elbírálása után) tartott közgyűlése a városi határozatokat jóváhagyja. A végzést 1907. április 18-án iktatják a városházán, azt a május 28-i városi közgyűlés a fennálló törvényes rend szerint közszemlére bocsátja, június 7-én pedig nyilvánosan kihirdetik. „Közhirré tétetik, hogy a vármegye törvényhatósága jóváhagyta a képviselötestület azon határozatát, melylyel az ev. ref. templom tornyának ujraépitési költségeire 15000 kor. hozzájárulási összeget szavazott meg. Mivel a vonatkozó iratoknak a v. levéltárnoki hivatalon közszemlén tartása mellett a város lakossága azzal értesittetik, hogy ezen törvényhatósági véghatározat ellen a hirdetést követö 15 napon lehet élni, mely a belügyminiszterhez czimezve, a képviselötestületnél irásban adandó be.” 1907. július 3-án értesítik az egyháztanácsot, hogy jogerőre emelkedett a határozat, július 10-én pedig az egyházközség nyilatkozik arról, hogy a megítélt támogatást egy összegben kérik megküldeni. Ennek az igen bürokratikus és bonyolult eljárásnak a végét a 15 ezer korona 1907. július 24-i kiutalványozása jelentette. Az építkezés költségének jelentős részét az egyházközség maga teremtette elő.

A Sándy Gyula és Foerk Ernő által készített eredeti terveket módosítani kellett, de az eredeti elképzelés rajzai is fennmaradtak a Magyar Építészeti Múzeum irattárában. A városi közvélemény váradalmát, kíváncsiságát fejezték és elégítették ki az építkezés tényleges megkezdése előtt az új templomtorony fantáziarajzával ellátott képeslapok.

Sinka Ferenc esztergomi építőmester 1907 áprilisában hozzáfogott az átépítés előkészítéséhez, ezért az istentiszteletek rendjében a harangoztatás miatt lényeges változások következtek be. A régi torony elbontásának részeként levették a kakast és a csillagot, ezeket a kíváncsi nézőközönség nagy örömére az „ógimnázium” (ma: általános iskola) udvarán „állították ki”, ahol valóságos méretükkel is szembesültek a kőrösiek. Sinka mester kérelemmel fordul a polgármesterhez 1907. május 15-én: „A nagykörösi ev. ref. egyház torony építéséhez, szükségem volna, a torony faszerkezeti lekötésére, egy olyan térségre; melyen az egész szerkezet, természetes nagyságban lezsinórozható lenne, erre legalkalmasabb volna, az Ottinger Ede nyomda épülete előtt álló kúttól, a piacz tér felé nyúló üres hely, ahol kocsik nem közlekednek, és csak a heti piaczok alkalmával, néhány rosdás vasárus rakodók” szoktak ott lenni, más alkalmas helyet nem tud, „hacsak az általam bérelt Szabóféle ház kapuja előtt, a mázsa házig végig húzodó útczában nem”; de az első javaslatot mégis jobbnak tartja. Póka polgármester május 22-én keltezett válaszában a két javaslat egyikét sem tartja megvalósíthatónak, „nem követeli semmiféle közérdek, hogy a torony szerkezet a város belterületén állittanék össze”, de rámutat egyúttal, hogy „rendelkezésére áll folyamodónak a főgymn. udvara, melyet az illetékes egyházi hatóság a nyári szünidö tartamára bizonyosan készséggel bocsájt rendelkezésére”. Május 25-én már Patonay Dezső indítványozza a városi tanácsnál, „hogy az uj torony fa szerkezetének kidolgozása, u[gy] m[int] lekötése czéljaira a város istállója megetti útczát átengedni méltóztassék”. A kérelmet az indokolja, „hogy a torony közelében az az egyetlen útcza, melyet e czélra akadálytalanul lehet felhasználni s mert ev. ref. egyházunk nem rendelkezik ily czélra alkalmas területtel, miután a gymn[ázium] udvara a szintén most kezdődő egyéb építkezés folytán el van foglalva”. Június 1-jén ezt is elutasítják, a piaci forgalom miatt nem lehet egyetlen utcát sem lezárni, „a szóban forgó munkálatok legczélszerübben a fögymn[ázium] udvarán végezhetök, ahol is alig folyhatnak oly átalakitások, melyek azt akadályoznák, de meg bizonyára kevesebb akadályba ütközik ennek az átengedése, mint egy utczának huzamosabb időre a forgalomtól való elvonása”.

A régi toronytest megmagasításáról, újravakolásáról, valamint a régi minta alapján új toronysisak készítéséről van szó. A bokrétaünnepet 1907 július közepén megtartják, a munkálatok szépen haladnak előre. A régi szokás szerint az új torony gombjába érclemezt készíttetnek az akkori városi és egyházi vezetők, a presbitérium, a tanárok, tanítók nevének feltüntetésével, de visszahelyezték az 1758-as réztáblát is. 1907 novemberében a hírlapi tudósítás szerint az építkezés immár végéhez közeledik. Hivatalos átadási ünnepségről, „felszentelésről” jelenleg nem állnak rendelkezésre bővebb információk.

(Pap Ferenc)

(Jelen összefoglalás bővebb változata megjelent a Nagykőrösi Kalendárium 2007. évi száma 55-58. oldalán.)