Városunkban a reformáció igen hamar nyitott szívekre talált. Balla Gergely a XVIII. századi Nagykőrös város nótáriusa (jegyzője)Kálmáncsehi Sánta Márton nevéhez köti a reformáció elterjesztését. Másutt történik említés Szegedi Kis Istvánra is, aki 1545-től a szomszédos Cegléd lelkipásztora volt. Nagykőrösi Péter (Petrus de Nagchorus) bécsi (1520), Kőrösi Csuda Demeter (Demetrius Cyda de Kewres) pedig krakkói és wittenbergi (1531) tanulmányokat folytatott. Ez azt mutatja, hogy városunk elöljárói már ebben a korai időszakban érdeklődést tanúsítottak hit megújulása és az iskoláztatás iránt. Mindkét, külföldön tanuló diák a reformáció hatása alá került. Ádám Gerzson, a gimnázium egykori igazgatója Kőrösi Csuda Demeterről azt jegyzi meg, hogy egyesítette a templomi tanítást az iskolaival. Ezt a megállapítást joggal elfogadhatjuk, hiszen a katedrán aligha taníthat valaki más szellemiség szerint, mint a szószéken. Róla még azt is tudjuk, hogy segédtanító lévén, az iskolamesterségre előre meghívást kapott.
A reformációra való áttérés minden bizonnyal nem egyszerre történt, hanem egy folyamat volt, ami a reformáció természetéből is adódik. A régi keretek még megmaradtak, de a tartalom megújulóban volt szószéken és katedrán egyaránt. Amikor egy közösség átvette a reformációt, még egy darabig a régi, freskókkal, szobrokkal díszített templomukban folyt az istentisztelet. Egy idő után azonban a díszek eltűntek, megmaradt a fehér fal és a fekete zsoltár. Bizonyos elemek azonban olykor továbbéltek még. Néha egészen sokáig. Ungváry Gergely nagykőrösi lelkipásztor, dunamelléki püspök pl. egy vitás helyzetben exkommunikálta a nagykőrösi eklézsiát az egyházból, holott ez a gyakorlat jellegzetesen a római katolikus egyházból átörökölt maradvány volt. Az éneklés terén is látszik ilyen folyamat. A reformáció idején híveink nem rendelkeztek azonnal saját énekkinccsel. Első lépésben a meglévő dallamkincshez rendeltek a reformáció hatása alatt formálódott énekszövegeket. Később létrejöttek a saját dallamok is. Így teremtődtek meg a saját tradíciók.
Így lehetett ez az iskolaügy területén is. A régi keretek szűkösnek bizonyultak, a tartalom feszegetni kezdte a régi formákat, miként az új bor a régi tömlőt. A továbbiakban azonban – miként az ország többi városaiban, úgy nálunk is – a megújult tartalom kezdte alakítani a kereteket.
A protestantizmus alapelve kezdettől fogva az volt, hogy az evangélium üzenetét, a belőle fakadó életszemléletet ne csak a szószékről, hanem iskolák működtetésével is terjessze, mert az ember a kultúra művelésével is istentiszteletet végez. A reformáció hatása igen korán elérte városunkat. A kalocsai érsek és a váci püspök Ádám Gerzson szavaival élve „biztos helyre húzódott” a hódító török elől, ami viszont ebben a térségben a reformáció terjedésének kedvezett, tekintettel arra, hogy a török hódító hatalom volt ugyan, de nem volt térítő hatalom.
A gyülekezet és az iskola alapításának pontos körülményei homályba vesznek. Egy kései, 1766. márciusából származó feljegyzés – amelyben az iskola fenntartóját felszólították arra, hogy nyilatkozzanak az alapítás évére nézve –, a következőket közli: „Scholae huius in oppido hocce N.-Kőrös, existentia est ab innumerabili tempore […] Cuius ecclesiae munificencia, parentumque quorum filii informantur, provisione intertenetur et sunstitit”. A jelentésből két lényeges dolog kiderül. Egyfelől az, hogy az alapítás ideje nem kideríthető, másfelől az egyházközség iskolája iránti felelőssége. Hagyományosan az 1557. évet szokták a nagykőrösi református iskolák alapítása évének tekinteni. Véleményem szerint azonban a kezdetek korábbi időpontban történhettek, ami a kutatás számára feladatokat kínál még, nézetem szerint kellemes meglepetésekkel. Ha maradt egyáltalán feldolgozatlan anyag ezzel kapcsolatban!
Az időpont meghatározásának dolgát Hegymegi Kiss Kálmán is nyitva hagyja, ugyanakkor megjegyzi, hogy a fiúiskolák a XVI.-XVII. századtól kezdve itt is, mint másutt a gimnázium előcsarnokai voltak.
Mindenesetre az első tanári névsor 1630-tól kezdve maradt fenn, a diákoké pedig 1632-től. A névsort tartalmazó jegyzőkönyv említiSzilvásújfavi Anderkó Imre nevét is, mind a nagykőrösi iskola rektoráét. Nyugtalan, egy helyben sokáig maradni nem tudó ember volt. Bejárta az ország jelentős részét, volt lelkipásztor és iskolamester sokfelé. 1587-ben collaborator volt Sárospatakon, 1589-ban Nagybányán rektor, ezután nagyváradi esperes. 1596-tól debreceni rektor, majd utána, 1599-ben lelkipásztor ugyanott. Egyházi bíróság 1610-ben megfosztotta hivatalától, mivel meg akarta szüntetni a püspöki tisztséget, végül Bethlen Gábor négy évvel ezek után száműzte. Iskoláink múltja szempontjából mindez azért fontos nekünk, mert ezen adatok figyelembevételével kimondható, hogy nagykőrösi rektorsága vélhetően ezen események előtt (!) volt elképzelhető.
Más események is ezt a megfontolást erősítik. A később (1610) római katolikus hitre áttért Veresmarti Mihály 1599. előtt Cegléden, Kecskeméten, majd Nagykőrösön lelkész volt és iskolamester is egyben. Logikusnak látszik Ádám Gerzson okfejtése, miszerint ha Cegléd és Kecskemét után Nagykőrösre érdemesnek látta eljönni, ez azt mutatja, hogy a nagykőrösi iskola előnyösebb feltételeket kínálhatott az előbbieknél. Vagyis itt akkor már kialakult formák voltak az iskolaügy területén, amelyek megfelelő egzisztenciát tudtak biztosítani a rektornak.
1770-ben Losonczy István már azt tűzi célul, hogy olyan iskolákra lenne szükség, amelyekben a „szükséges dolgokra magyar nyelven” tanítanák a gyermekeket.
1740-ben már említés történik alszegi, középső és felszegi iskolákról. Az 1800-as évekre a városi és egyházi iskolák együttesen szolgálták a mai értelemben vett közoktatás ügyét.
A gimnázium igazi fénykorát Arany János nagykőrösi tanársága (1851-1860) idején élte. A Jókaitól származó sokat idézett mondat szépen kifejezi azt a kivételesen magas szellemi színvonalat, amely akkor itt megvolt: „Az volt ám a tanárikar! A Fiastyúkban nincs annyi csillag, mint akkor Nagykőrösön volt…”. Itt tanított akkor az Akadémia fele. A politikai téren elbukott szabadságigény győzedelmeskedhetett a szellem szabadságában.
A teljes ívű református szellemű oktatás a tanítóképzővel volt teljes. Alapítása 1839-ben történt. Az itt végzett diákok az egész ország területén messze vitték iskolájuk jó hírét. Szívesen is jöttek ide fiatalok tanulni.
Az 1948-ban bekövetkezett államosítás hetven tanárt és teljes felszerelésével együtt ötvennégy iskolai osztályt szakasztott el az anyaszentegyháztól, mint gyermeket az édesanyjától. Visszavételükre a félresikerült rendszerváltás után kerülhetett sor. A rendszerváltás után mindhárom intézmény alapítója és fenntartója a Nagykőrösi Református Egyházközség volt. 1990-ben a tanítóképző, 1992-ben a gyakorló iskola, 1993-ben a gimnázium tért vissza. Az utóbbi kettő Arany János nevét viseli, jelenlegi fenntartójuk is a Nagykőrösi Református Egyházközség. Az első pedig jelenleg zsinati fenntartású, és a Károli Gáspár Református Egyetem Főiskolai Karaként működik. Az újralapításkor a Jászberényi Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozataként indult.
(Dr. Fodor Ferenc)