Életéről így vall: Nagyszekeresen születtem 1943. augusztus 23-án. Lelkészcsaládban nőttem fel. Általános iskolai tanulmányaimat szülőfalumban kezdtem és ott is fejeztem be. Nem sokkal 11 éves korom előtt a jánkmajtisi templomban szólított meg Jézus Krisztus, s én boldogan adtam át Neki szívemet, életemet. Még most is öröm tölt el, ha erre gondolok. Nem sokkal ezután elhatároztam, hogy engedek hívásának, s lelkipásztorként szolgálom. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumából a Nyírbátori Báthory István Gimnáziumba kerültem. Ott tettem sikeres érettségi vizsgát. A Budapesti Teológia elvégzése után kecskeméti segédlelkész lettem. Majd Katymáron, Perőcsényben és Monoron szolgáltam. 1970-től a lászlófalvi /most szentkirályi/ gyülekezet lelkipásztoraként hirdettem az Igét. Ebben az évben, éppen a beiktatás alkalmával kötöttem össze életemet Nagy Ilonával. Egy évtized múlva Isten nagyobb feladatot adott: elfogadtam a solti gyülekezet meghívását. 25 évi helybeli szolgálat után vonultam nyugdíjba.

Idősebb fiam az Arany János Gimnáziumában tanított. Ő velünk akart lakni, ezért vettünk itt egy családi házat. Nagyon jól érezzük magunkat a városban, s a gyülekezetben.

Feleségem is nyugdíjas. Házasságunkat Isten 2 fiúgyermekkel áldotta meg. András fiam jelenleg Londonban képezi tovább magát munkavállalás mellett, Péter fiam még Budapesten folytatja tanulmányait.

Nagyon fontosnak tartottam a gyermek- és ifjúsági munkát. Agárdi nyaralónkban 1976-2004. között nyaranta 10-12 egyházi csoport tudott Jézus Krisztusra intenzíven figyelni. Eleinte illegálisan, majd engedéllyel működtünk. Istené legyen a dicsőség ezért a lehetőségért.

Most is szívesen vállalok szolgálatot. Az Ige üzenete „csontjaimba rekesztett tűz”. Felüdülés minden egyes bizonyságtétel. Köszönöm mindazok kedvességét, akik hozzájárultak ahhoz, hogy e városban otthon érezhetjük magunkat.